Életem egyik legmeghatározóbb élménye volt,
hogy részt vehettem a Down alapítvány karácsonyi rendezvényén. Nagyon
sok olyan embert ismerhettem meg, akikkel korábban csak a
facebook-on tartottuk a kapcsolatot, hiszen közös szenvedélyünk a
sütés-főzés összehozott bennünket. Köszönöm hogy ott lehettem és egy
kicsit részese lehettem és hozzájárulhattam ennek a sok édes pici gyerek
mosolygásának. Az a sok mosoly és pozitív energia, amit ezek a picik
adtak és adnak, hihetetlen...
Miközben ezt a bejegyzés írom, visszagondolok a tegnapi napra, amikor reggel felkelve a néhány napja meghúzódott szalagom fájni kezdett. A fájdalomcsillapító csodákra képes, de nehéz volt így elindulni. Az alapítvány karácsonyi buliján azonban az a sok kis mosolygós gyerek valahogy feledtette a fájdalmakat.
Ez a bejegyzés azonban már fekve íródik, ugyanis tegnap este már nem tudtam lábra állni. A kocsiból már nem sikerült kiszállnom. :(
Most pihenek ezerrel és remélem hogy ez majd meghozza az eredményt is, és végre én is készülődhetek a karácsonyra.
.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése