Egyik kedvenc blogger társam jóvoltából Liebster díjat kaptam, aminek nagyon-nagyon örülök, és Sárinak ezúton is köszönöm a jelölést.
Keva - Sárika konyhája-tól a következő kérdéseket kaptam.
1. Mikor és miért kezdtél blogot írni?
Nagyjából egy, másfél éve az általam elkészített ételeket elkezdtem csak úgy a magam szórakoztatására szépen tálalni, majd fotózni. Nem vagyok fotózseni, bár ez a képeken úgyis látszik, de szerintem fontos, ha van egy recept, akkor egy fotó is kerüljön mellé. Vizuális típus vagyok, szeretem az elképzelt dolgokat (jelen esetben ételeket) látni is. Bármilyen receptet olvasunk, legyen az szakácskönyvben vagy interneten talált, a kép és a látvány az, ami eldönti, hogy elkészítjük-e valaha, vagy sem. A receptjeimet eleinte az ismerőseimmel osztottam meg, de mindig várták az újabb és újabb ötleteket. Végül lányom volt az, aki „rávett” a blog írásra – hiszen ő akkor már saját blogját sikeresen vezette. Na és innen már nem volt megállás. Immár másfél éve írom a Danadi’s Kitchen blogot.
Kedvenc ételről csak többes számban tudnék beszélni, mert van jó pár. De az abszolút kedvenc a német burgonyasaláta, amit anyu szokott karácsonykor elkészíteni. Nálunk ennek már hagyománya van. Ez az saláta szenteste kerül az asztalra. Német hagyományok szerint az étel kimondottan a háziasszonyokat kíméli meg azzal, hogy már előre elkészíthető. A különlegességét a salátában található csirke és zöldségek adják, melyeket előtte egy jó húslevesként már megfőztünk. Érdemes kipróbálni, engem nagyon megfogott. Anyu így karácsonykor szó szerint vájlingnyi mennyiséget készít nekünk, tudva, hogy mennyire szeretjük. <3
Inkább a főzés, hiszen az mindennapos nálam. Az igazi varázslat nem csak egy csodaszép torta elkészítésében rejlik, hanem abban, hogy bármit is készítünk el, azt szívből tegyük. Mert egy karéj vajas kenyér is legalább olyan finom és szép tud lenni, mint egy marcipános torta, a lényeg az érzés, amit átadunk vele.
4. Milyen szempontok szerint választod ki az alapanyagokat a sütéshez, a főzéshez?
Imádom a piacokat. Sokszor a hétvégi ebéd ötlete útközben alakul ki. Csak ránézek a portékákra és már tudom, mit is akarok. Mindez hétköznapokon kicsit másképp működik, de a spontaneitás szerintem fontos. A lényeg mindig az, hogy lehetőleg friss hozzávalókat használjunk. A fagyasztott és konzerv dolgokat próbálom kerülni, persze néha jó szolgálatot tesz ha valami gyorsan kell, de sajnos a család hozzászokott a jóhoz, így rögtön kiszúrják, ha nem én készítettem az ételt.
Sikerként sok mindent elkönyvelhetünk magunknak. Úgy gondolom az életben az apró sikerek is legalább olyan fontosak, mint a mások által ismert és elért eredmények. Egy jól sikerült vacsora a nagyobb családdal közösen éppúgy fontos számomra, mint az az újságcikk, ami a Vidék Íze újság anyák napi számában jelent meg a receptemmel, vagy a visszajelzések az olvasóimtól, akik a facebookon és a Danadi’s Kitchen blogomon egy kicsit részesei a konyhámban készült ételeknek. Ezek mind boldoggá tesznek, és előre visznek.
Mivel ez a díj egy vándorló díj, szeretném továbbadni. A kedvenceim közül sokan már megkaptátok, ezért én most csak egy valakinek fogom továbbítani, ez pedig Heni és Melinda BOKONIHA konyhája.
Kérdéseim pedig:
1. Mi késztetett arra, hogy blogot vezessetek?
2. Mely konyha áll hozzátok a legközelebb és miért?
3. Melyik a kedvenc ételetek?
4. Sütés vagy főzés, melyik áll közelebb hozzátok?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése