"Mondd, mennyit ér az ember, ha bűntelen, de gyenge?"

Érezted már valaha azt az érzést, ami akkor kerít hatalmába, amikor valakin segítesz?  Nem vársz köszönetet, nem vársz hálát, egyszerűen csak a tenni akarást, hogy a másiknak legalább egy kicsit jobb legyen. Most amikor azt hangoztatjuk, hogy egy felgyorsult világban élünk, amikor arra nincs időnk, hogy a gyerekeinkkel foglalkozzunk, a munkahelyünkön kollégánkat üdvözöljük - a metró aluljáróban kolduló idegen már fel sem tűnik. Mi, akik vágyunk a jóra, a jobbra, közömbösek lettünk. Az élet velünk együtt rohan el, és nem vesszük, nem akarjuk észrevenni, ha valaki némán kiált. Sokszor akkor sem segítünk, ha megtehetnénk.

Ma reggel munkába menet láttam meg őt. Megtörten ült a lépcső alján. Nem szólt, de szemei elárulták, hogy gond van. Elnéztem a mellette elhaladó embereket, akik még arra sem méltatták, hogy észrevegyék. Kezében kartonlap és a szöveg – „éhes vagyok, ha tudsz, kérlek, segíts”. Te, aki mindennap elmész mellette felmerül-e benned, hogy vajon miért van itt? Valószínű többekben nem, egyszerűen levegőnek nézik, egy darab piszoknak, egy lepukkadt szerencsétlennek. De a fejünket könnyebb a homokba dugni, és nem észrevenni őket, mert miért is vegyük mások gondját is a nyakunkba. Nem de?

Nem vagyok Teréz anya és a világot sem én fogom megváltani – bár megtehetném. De úgy gondolom, hogy ha egy kicsivel is, de segítsük őket is.

Mondd, neked mit ér naponta 440 Forint? Az automatából vásárolt 2 db félliteres üdítőt, amit mindennap megiszol, esetleg 1 doboz cigaretta árát? Le tudnál mondani róla csak egy napra, hogy ezzel másnak segíts?  Mert 440 Forint: 2 zsemle, 15 dkg Zala felvágott, fél liter tej és egy kis sportszelet ára – és mindamellett ma reggel egy idegen reggelije, de lehet, hogy teljes napi étkezése volt. Mindig azt tanítják, hogy az apró dolgoknak is örüljünk, akkor tegyetek ti is értük, mert a tőlük visszakapott mosoly, az örömtől elhomályosult szempár minden gyémánttál többet ér. És nekem részem lehetett benne.

                                                                   Kép forrása: http://aragmor.wordpress.com/